Indigó Est
tyűűű! nagyon köszönöm az összes csodás táncosnak a ma esti előadást! a tanítványoknak a lelkesedést és odaadást, a vendég fellépőknek a gyönyörű és változatos egyéniségüket, a közönségnek a biztatást! és ezerszeres köszönet Nikinek, hogy ismét vállalta a beszélést helyettem! (és igen, annyira tudtam, éreztem, h valaki lemaradt a színpadról.. még egyszer nagyon bocsi!)
drága tanítványaim, annyira szeretem látni, ahogy évről évre közelebb juttok ahhoz, h élvezetből táncoljatok, ne megfelelési vágyból; az együttlét és a tánc öröméért :)
nagyon köszönöm a virágokat és a szép szavakat, a kártya szövegéről nem is beszélve! ;)
sok puszi és keep on dancing!
sérülés
nagyon gáz ez a részleges izomszakadás a combomban.. nem tudok tőle úgy táncolni, ahogy szeretnék. nagyjából meg nem lehet. így a saját évzárónkon csak bénázni fogok, nem pedig elkápráztatni.. :(
eliran hafla
virág judit, darshan, iszonyú hosszú műsor; a szokásos ;)
ami más volt, hogy most inkább mint fotós voltam ott, mint táncos. meg is lett az eredménye. elsőként léptem színpadra, fáradtan, dekoncentráltan, így egy majdnem hétköznapi mozdulattal durván meghúztam a combom. hallottam, ahogy recsegett ropogott, tehát részben szakadt. azóta félbéna vagyok :S
viszont egész jó képek születtek, teszek is fel párat.
téglás kriszta est
alakulgat szépen a törzsi fúziós szcéna, lassan elmondhatjuk, h egy komoly kis mag kezd összeállni itt kérem szépen! :)
kriszta tematikus esteket szeret szervezni (nekem is tetszik az ötlet), a mostani téma a rockabilly (baszki, fogalmam sincs hogy kell írni :-O) és a sanzon volt.
olyan nagyon színesre nem sikeredett a dolog, mert hát persze mindenki adta saját magát. csak a zenék nem voltak a jól megszokottak. az igazán izgalmas a helyszín volt. egy helyes kis boltocska-pub (kék-ló fashion pub), ami egyáltalán nem erre van kitalálva. öltözni egy paraván mögött tudtunk, fellépni pedig az utcára teljesen nyitott mini színpadon. és pont ettől volt naggggyon jó. a fellépők lelazultak a váratlan helyzettől, alkalmazkodtak és kreatívkodtak.
kezd az lenni, h a sok közös fellépés okán egyre jobban ismerjük egymást. már beszélgetünk az eddig idegennel, tudjuk, ki a másik, mit táncol, talán emberileg is kezd közelebb kerülni hozzánk. szóval elkezdtünk nem félni egymástól és ez tök jó.
no és kinek köszönhetjük mindezt? virág judit nagyságos asszonynak! :)
most már bátran ki merem jelenteni, hogy a top kedvenc táncosom kriszta lett. mert amellett, h kreatív, jó táncos, elképesztő színpadi jelenléte van. az újabb kedvencem hasonló okokból piróth erika (na és mert annyira szép az a lány, hogy beszarás :D)
jó, tudom, nem éppen az estről szól a bejegyzés… de hát ez az én blogom, és tulképp azt irkálok ide, amit csak akarok ;))
koreográfia
asszem soha többé nem tudok kortárs koreográfiát táncolni. egyszerűen nem megy, h struktúrába rendezzem a kiáramló mozdulatokat.
ez igazából nem is baj, csak valahogy színpadon nem akar úgy áramlani, ahogy itthon… de nem erőltetem akkor sem. egyelőre maradnak a béna színpadi megakadások, és lassan majdcsak áramlás lesz abból is.
addig meg, kedves közönség, türelem ;)
